Ugrás a fő tartalomra

József Attila: A bátrak, verse énekelve


 

Ki gyáván várja a halált,

Magába zárja azt a föld,
Midőn a száj lilára vált
S két szeme rémületre tört.

Annak nem nyitja a titok
Bordó, nehéz, nagy függönyét,
Csak aki bátran állitott
Elébe s büszkén tépi szét.

Ó nagy, ki bátran odaállt,
Hol búg a néma sejtelem
S szolgáját hívja, a halált,
Alázattal ki megjelen.

Minden liliom illata
Hűlő, meleg szivén libeg.
Ó szent, ki bátran, át, oda,
Ifjú lélekkel halni megy!

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Petőfi Sándor: Nem ver meg engem az Isten (versénklés, blues)

Petőfi Sándor: Nem ver meg engem az Isten Nem ver meg engem az isten. Hogy szeretőt mást kerestem. Te hagytál el, nem én téged; Délibáb volt a hűséged. Iskolába nem járattak, Olvasni nem tanítottak, De szemedből kiolvasom, Hogy szivedben bánat vagyon. Mért búsulsz? tán megbántad már, Hogy engemet megbántottál? Sose búsúlj! úgyis késő; Ami elmúlt, vissza nem jő. Találtam már mást magamnak, Találj te is mást magadnak; Éljed világodat vele, Áldjon meg az isten vele.  
Megjegyzés küldése
További információk

Móra Ferenc „Búcsúzik a rigó” című verse kiváló alap egy lírai versénekléshez

  Móra Ferenc: Búcsúzik a rigó Harmatot hullajtó halovány hajnalon feketerigó fúj furulyát a gallyon. „Az ég fényeskedik, harmat permetezik, távol hegyek ormán tavasz ébredezik. Virágszagú szellők vígan fujdogálnak, üzenetét hozzák tölgyerdő hazámnak: Ibolya kék szeme nyílik, nyíladozik, galagonyabokrok rügye fakadozik. Lombosodó ágán moharuhás fáknak, asztal terül már az égi madárkának. Ahol kiteleltem, itthagyom a várost, tölgyerdő hazámba hazamegyek mármost. Ágról ágra szállni, vígan muzsikálni, magas fák hegyében magamat hintálni. Erdő sűrűjében fészket rakogatni, füstös fiókákat füttyre tanítgatni.” Harmathullogató halovány hajnalon ilyen búcsút mondott a rigó a gallyon.
Megjegyzés küldése
További információk