A verséneklés fontos szerepet játszik
a kultúra és a történelmi örökség megőrzésében
Az énekelt költészet egy olyan dal, amely egy verses szövegből (leggyakrabban egy balladából) és kifejezetten a vershez komponált zenéből áll.
Az énekelt költészetnek gazdag hagyománya van a különböző műfajokban és kultúrákban.
Az énekelt költészet az emberiség hajnala óta létezik - Homérosz az Iliászt líra kíséretében énekelte, a középkori trubadúrok szerelmes balladákat komponáltak, a romantikus zeneszerzők pedig, mint például Schubert, zongorakíséretet adtak verseikhez.
Az énekelt költészet nem csupán művészi műfaj - gyakorlati haszna van az oktatásban, a logopédiában, a pszichoterápiában és a szociális munkában.
Egy vers dallá alakítása egy kreatív folyamat, amelyhez nyelvi érzék, ritmusérzék és zenei struktúra szükséges.
Az énekelt költészetet néha "popköltészetnek" is nevezik. Ez a műfaj segített a költészetnek tömeges népszerűségre szert tenni, mivel a népszerű énekesek elkezdték megzenésíteni költők szövegeit, a költők pedig elkezdtek kifejezetten zenére szánt verseket alkotni.
Az énekelt költészet egy univerzális nyelv, amely minden nemzet hagyományaiban fennmaradt. Minden kultúrának megvan a maga egyedi stílusa, hangszerei és módja a szavak és a zene kombinálásának.
Gyorsabban emlékezni fogsz egy versre, ha énekeled. Az éneklésnek számos előnye van a szövegek memorizálása szempontjából: Ritmus és dallam: A zene olyan struktúrát és ritmust teremt, amely segít a szavak megjegyzésében. A ritmus és a dallam mutatóként szolgálhat a megfelelő szavakhoz, ami megkönnyíti a memorizálást.
